A VONATSÍN AZ ÉGBE MEGY
-„Hősök városa” -

Amiről nem beszélnek az nincs. Amit elhallgatnak, az nem létezik.

1919 januárjában a hatalmas túlerőben lévő csehszlovák légionáriusok kettéválasztották a Duna-folyó két partján fekvő Komárom városát. Apát a fiától, anyát a lányától, testvért, a testvértől.

Május 1-én jött el a nap, amikor a megszállók hatalmaskodását a magyarok tovább nem tűrték:

Május kora hajnalán az életük árán is megpróbálták visszafoglalni a várost a bátrak. Monostorral szemben átkeltek a Dunán az Erzsébet-szigetre, megrohamozták a vasúti hidat, majd a vasútállomás felé nyomultak előre. Nem tudták a hősök, hogy nem győzhetnek:

„Érsekújvárból Komáromba rendelték a 34. csehszlovák gyalogezredet, amely elzárta a visszavonulási útvonalakat. A magyar egységek az Erzsébet-szigetre szorultak vissza, ahol a legionáriusok lemészárolták az életben maradottakat. A városban statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki, a legionisták mindenkit lelőttek, akit az utcán találtak, köztük gyerekeket is.”

Az áldozatok száma nagyobb volt, mint a „Hűség városánál” (Sopronnál) az osztrák csendőrök ellen, vagy a „Legbátrabb városnál” (Balassagyarmaton) a cseh katonákkal szemben.

Komárom városa megérdemli/megérdemelné- már csak ezen tettéért - a HŐSÖK VÁROSA kitüntető címet, mert példájukról beszélni kell!

Példájuk iránymutató a jelen és jövő nemzedékének, hogy őseinket ne feledjük el, és tudjuk azt, hogy az a vonatsín értünk ment a Mennyországba; hogy örökre magyarok maradhassunk!

-zcsf-