Az esemény méltó nyitányaként a komáromi városi művelődési központ és a Jókai Mór Alapiskola Gaudium vegyeskara (Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével) elénekelte a Szózatot. Majd Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas színművész, a Jókai Színház igazgatója üdvözölte a vendégeket, köztük Lezsák Sándor védnököt, a Magyar Országgyűlés alelnökét és a Lakitelek Népfőiskola alapító igazgatóját, továbbá Szász Jenőt, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, dr. Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatóját, Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét, Kiss Róbert kanonokot, a Nagyszombati Főegyházmegye püspöki helynökét, Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, továbbá Észak- és Dél-Komárom város vezetését, a Magyar Közösség Pártja (MKP) komáromi járási, illetve városi elnökségi tagjait és nem utolsósorban a Petőfi-szobrot alkotó Lantos Györgyi - Máté István csongrádi szobrászművész házaspárt.

Knirs Imre, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnöke, Komárom alpolgármestere beszédében egyebek mellett elmondta: a komáromiak régi adósságukat törlesztik a Petőfi-szobor állításával, amiért a komáromiak nevében köszönetet mondott a támogató Lezsák Sándornak. Feltette a sokakat foglalkoztató kérdést: mi köze volt Petőfinek Komáromhoz? Ahogy elhangzott: még tizenévesen a pápai kollégiumban ismerkedett meg Jókai Mórral, akihez egész életre szóló barátság fűzte. 1842 augusztusában szülővárosában látogatta meg barátját, s a vadregényes Erzsébet-sziget, illetve a csodás édent körülölelő folyó ihlette őt A Dunán című verse megírására.

Azután Lezsák Sándor köszöntötte az „együvé tartozó magyarságot”. Ünnepi beszédében méltatta a komáromiak utóbbi években tapasztalt szoborállítási kezdeményezéseit, mert szerinte nagy szükség van ezekre a emlékhelyekre, ahol a jeles alkalmakkor közösen ünnepelhetünk. Ugyancsak szót ejtett Petőfi Sándor komáromi kötődéseiről, s Jókain kívül az 1848 nyarától komáromi várvédőként harcoló Egressy Béni zeneszerző-író-színészhez, a Szózat és több Petőfi-vers, így a Nemzeti dal megzenésítőjéhez fűződő jó kapcsolatáról is. Majd egy székely bölcsességet idézett, amely szerint „Petőfinek minden magyar településen van bölcsője és koporsója”.

Arra is kitért, hogy a XX. század 20-as éveiben sok településről eltűntek a Petőfinek emléket állító szobrok és emléktáblák, s a pozsonyi szobrát is ledöntötték, mert egyes ellenzői tévesen „elvakult magyar nacionalistának” titulálták. „Természetesen nem volt igaz ez az állítás, legjobban Petőfi költeményei cáfolják ezt”. Az ifjú költő mindig is abban hitt, hogy az elnyomó nagyhatalmak ellen csak az elnyomott népek szövetsége veheti fel sikeresen a harcot, s ez a hit semmiféle nacionalista meggyőződéssel nem fért össze.

„Petőfi a reformkor nagyjainak radikális folytatója volt, alkalmazkodva a korabeli viszonyokhoz” – méltatta írói-emberi nagyságát. Példaképül állította őt a XXI. században is a népek, nemzetek hazájáért, önrendelkezésért, szabadságáért a zsarnokoskodó nyugati nagyhatalmakkal szemben küzdeni kényszerülők elé. Azok elé, akik nem hajlandók eltűrni azt, hogy a jelenlegi európai nagyhatalmak új eszközökkel taszítsák alárendeltségbe a saját hagyományaikhoz, anyanyelvükhöz, kulturális-vallási értékeikhez ragaszkodó kisebb nemzeteket. Azok a nagyhatalmak – azok a befolyásos politikusok, akik Európa keresztényeitől, így tőlünk, magyaroktól is önfeladást, behódolást követelnek meg, azt a téveszmét hirdetve, hogy a hozzánk ellenségesen viszonyuló, mohamedán migránsok millióit élelemmel, szállással, öleléssel kell fogadnunk, mert a békés, toleráns keresztény hit és világnézet állítólag ezt követeli meg tőlünk. Lezsák szerint ezek sanda politikai szándékokon alapuló, félrevezető téveszmék, hiszen a migránsok között rengeteg alaposan kiképzett, a keresztényekre ellenségként tekintő katona is van, akik számunkra nagy veszélyt jelentenek.

„Ne feledjük, hogy 1526-ban a magyar alapítású pálos rend tagjai is fegyvert fogtak a török hódítók ellen, hogy a Szent Koronát megőrizzék. Sőt, az Isten házát üzleti és haszonszerző célokkel lezülleszteni akaró kufárok ellen maga Jézus Krisztus is korbácsot használt” – fogalmazott. Szavait hosszantartó taps fogadta.

Végül leszögezte: ha önmagunk védelméhez nyugat felől már nem jön segítség, akkor „nekünk, az Európa e viharvert szegletében élő népeknek, összefogva Petőfi szellemiségében, önmagunk megvédésével kell jó példát szolgáltatnunk Európa számára. Ez most nem reménytelen, hiszen a közös veszélytudat éltető és szervező erő is. Itt, a Kárpát-medencében pedig most a magyarság lehet a kezdeményező...”.

Az ünnepi műsor további részében a helyi Víz Utcai Tulipán Óvoda Hírös Komárom című dalos-táncos összeállítását tapsolta végig a közönség. Egyetértve a lelkesen daloló kicsikkel: „Mert a haza nem eladó, ezüst pénzre sem váltható. Mert a haza lelked része, határait belédvéste ezer éve, ezer éve a hit“.

Ezt követően Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja Petőfi és Komárom kapcsolatáról szóló szövegrészletet olvasott fel Szénássy Zoltán helytörténész könyvéből, később pedig Petőfi Szeptember végén című versét tolmácsolta. Nagy Ferenc versmondó az említett A Dunán című Petőfi-verset mondta el, Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész pedig Az Országgyűléshez és a Föltámadott a tenger című verseket adta elő. A Gaudium vegyeskar és hangszeres kamaraegyüttes végül Liszt Ferenc Magyar ünnepi dalával fejezte be a műsort, aztán a résztvevők átvonultak a még lepellel fedett, közeli Petőfi-szoborhoz, amelynél a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület tagjai álltak díszőrséget.

A Gaudium tolmácsolásában odakinn felhangzott Petőfi Nemzeti dala, majd Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett a lélekben egybeforrt, szétválaszthatatlan két városrész – egy város, illetve az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és az Endresz által az utóbbi években együtt tartott rendezvényekre, emléktábla-avatásokra, amelyek sorát most e közös szoborállítás gyarapítja. Ugyancsak köszönetet mondott Lezsák Sándor támogatásáért és a szobrászművészeknek hiteles alkotásukért. Balla Dávid, a Selye János Gimnázium diákjának szavalata után Lezsák Sándor Knirs Imrével és Arlett Tamással együtt leplezte le a mellszobrot, amelyet aztán több szervezet, intézmény és polgári társulás megkoszorúzott, végül a jelenlevők elénekelték a Himnuszt.