A közösségek ajánlásai egyre gyarapítják a helyi értéktárat

2016. április 24. 16:21 V.T.

A helyi közösségek javaslatai alapján már 24-re bővült a komáromi értéktár. Az új ajánlások is szerepelnek majd a Komáromi értéktár című kiállításon a Klapka Múzeumban április 29-étől. A részletekről Rabi Lenke helytörténészt, a Komáromi Értéktár Bizottság elnökét faggattuk.
 

– Mit tartanak fontos helyi értéknek a komáromiak?
– Az országgyűlés 2012-ben hozott törvényt a magyar nemzeti értékekről és Hungarikumokról. Komáromban az elsők között alakult helyi értéktár bizottság. Eleinte lassan indultak a jelölések, aztán hamar 24-re bővült ez a szám. A legfrissebb ajánlatok között szerepel a komáromi vízbázis, a Monostori kalendárium, a Mag-Ház, és a komáromi népdalok és a Klapka induló, mint kulturális örökségünk része.
 

– Személyes vonatkozások is akadnak közöttük?
– Természetesen, de nem ettől helyi érték. A Monostori kalendárium első két évfolyamának szerkesztésében működtem közre, amelyet később Ölveczky Gábor grafikus vett át, aki megtervezte a kiadvány végleges arculatát. Komáromiként, helyismereti könyvtárosként természetesen valamennyi „értékhez” fűződik valamilyen kapcsolat, ismeret. Az április 29-én a Klapka György Múzeumban nyíló kiállításnak az a célja, hogy a komáromiak jobban megismerjék, milyen kincsek között élnek nap mint nap, és hogy felismerjék, bármikor ajánlhatnak a listára olyan emléket, eseményt, programot, ami a közösségnek fontos lehet.

– Sok helytörténeti munka fűződik a nevéhez. Mik ezek?
– Van, ami több éves kutatómunka eredményeként született meg, ilyen például az Almásfüzitő és Szőny világháborús történetét, angol és amerikai bombázását bemutató kiadvány. A témára az egyik soproni kollégám, ifjú Sarkadi Sándor hívta fel a figyelmemet. Ő ugyanis az egyik amerikai repülőmúzeumnak segített adatokat gyűjteni lezuhant gépekről, az eltűnt pilótákról. A térségből sok olyan adatra bukkant, amit helytörténeti, helyismereti szinten még nem dolgozták fel. Később egy helytörténeti könyvtárosoknak szóló konferencián videót is bemutatott erről a korszakról, ráadásul 2007-ben a Felvidéken is megjelent egy szlovák nyelvű könyv a bombázásokról, rengeteg komáromi és környékbeli adattal. A sok kutatómunka, levéltári adatgyűjtés és interjúzás után 2009-ben a bombázások 65. évfordulóján emlékkiállítást szerveztem a könyvtárban. A 2014-ben megjelent Elsődleges célpontok könyvem a kutatómunkám első összefoglalása. Most Komárom 1939-1945 közötti történetét kutatom, dolgozom fel. Sok új adat jelent meg a témával kapcsolatban.

– Hamarosan ismét megemlékezésre hívják a helyieket a komáromi áttörés évfordulóján. Mit kell erről a tragikus eseményről tudni?
– A komáromi áttörés 1919. április 30-án éjjel indult. Dél-komáromi, tatai, győri vagongyári munkások, tatabányai bányászok, vöröskatonák és a háborúból hazatért, leszerelt katonák, a Tanácsköztársaság országos vezetősége határozott tiltása ellenére is átkeltek a vasúti hídon, az Erzsébet hídon, valamint csónakokkal a Dunán és megtámadták a csehszlovák helyőrséget. Három mozsárágyú a déli partról támogatta a vállalkozást. Kezdetben a támadók sikeresen nyomultak előre, hajnalban azonban cseh legionisták érkeztek Érsekújvár felől vasúton és a helyőrséggel együtt bekerítették a magyarokat. A támadók egy része közelharcok árán vissza tudott vonulni, sokan a Dunán át csónakokon vagy úszva próbáltak elmenekülni, nagy részük azonban az Erzsébet-szigetre szorult. A túlerőt látván, megadták magukat, a cseh légionáriusok azonban kíméletlenül legyilkoltak mindenkit. Ezt az eseményt „komáromi magánakció”, „véres”, vagy „fekete május elseje” néven emlegették, s bár Észak-Komáromban a tömegsír fölé és a vasúti hídnál emlékművet emeltek a hősi halottak tiszteletére, a 90-es években elfelejtődött ez az akció. Az Endresz Csoport Egyesület és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás ezeket az emlékműveket felújította, megemlékezések szervezett, amely mára a két Komárom közös városi megemlékezésévé vált.

Helytörténet kihívásokkal
Rabi Lenke magyar-történelem szakos tanári és könyvtáros diplomával a tanári állást cserélte el a könyvtári munkával: a 1984 óta harminc éven át Jókai Mór Városi Könyvtárban dolgozott a könyvtáros szakma minden területén, az utolsó tíz évet könyvtárigazgatóként. A helyismereti könyvtárosi munka áll hozzá a legközelebb. Első helyismereti kiállítása a könyvtár 40 éves jubileumi tárlata volt. Ezután kezdeményezésére indult el a Könyvtári Minitárlat sorozat, az 2004-ben, Jókai Mór halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett Jókai-emléknap egyik szervezője volt. Ahogy fogalmaz, ez igazi kihívás számára. Szívesen kapcsolódott be olyan helytörténeti kiállítások megszervezésébe, mint például a Szőnyi Alkotókörrel szervezett, Komárom 700 éves kiállítás, a nevéhez fűződik a könyvári Irodalmi Kávéház és a gyerekeknek a helytörténeti kalandozások sorozat, amelyet melyet 2008-ban a Mátyás király év, 2009-ben a szabadságharc évfordulójára állított össze. Féléves kutatómunka után készítette el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára az átfogó kiállítást is. Több kiadványban társszerzőként működött közre, például a holokauszt komáromi eseményeit, vagy a százéves Gyürky-kastély történetét Számadó Emese vezetésével dolgozták fel.