KOMÁROM. A dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért polgári társulás közreműködésével megemlékezést tartott Komárom visszacsatolásának 78. évfordulója alkalmából november 5-én este a dél-komáromi Szabadság téren álló I. világháborús emlékműnél. A megemlékezés szónoka Fráter Olivér, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese volt, s azon mindkét város alpolgármesteri szinten is képviseltette magát.

Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntést a bécsi Felső-Belvedere kastélyban hirdették ki. Annak értelmében etnikai-területi revíziót megvalósítva 11 927 km² (az utólagos kiigazításokkal 12 012 km²) Trianonban elcsatolt területet juttattak vissza Magyarországnak. A visszacsatolt területen 869 ezer lakos, köztük 752 ezer magyar (86,5%) és 117 ezer más nemzetiségű személy élt. Ennek a döntésnek köszönhetően újra Magyarországhoz tartozhatott Komárom, Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Léva és Losonc városa. A honvédek november 5. és 10. között vonultak be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket. A II. világháború után megkötött párizsi béke azonban a második bécsi döntéssel együtt érvénytelennek nyilvánította az első bécsi döntést, a korábban visszacsatolt területek pedig újra Csehszlovákiáé lettek.

„Az első bécsi döntés értelmében békés úton történő etnikai-területi revíziót hajtottak végre. Valójában ezt nemcsak a németek és az olaszok döntötték el, hanem rajtuk kívül a franciák és az angolok is szentesítették a megállapodást. Azzal összhangban a Felvidék jelentős nagyságú magyarlakta része, így Észak-Komárom is visszakerült a Magyar Királysághoz. Elődeink azonban a területek visszacsatolásának csak a II. világháború végéig, a hajdani határok visszaállításáig örülhettek. Hozzátenném: ennek ellenére Csehszlovákia mégsem volt a II. világháború nyertese, hiszen annak kirobbantásakor Németországgal közösen támadta meg Lengyelországot...“ – mondta el a szombat esti megemlékezés kapcsán Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke.

A csoport tagjai előbb kisebb, majd nagyobb körben, egyre több pártot és civil társulást is bevonva idézték fel Komárom visszacsatolását.

„Miközben Trianon fájdalmáról minden évben megemlékezünk, azt is fontosnak tartjuk, hogy újkori történelmünk a komáromiak számára ezen örömteli eseményéről se feledkezzünk meg. Mi tagadás, erről a szégyenletes trianoni döntésnél jóval kevesebbet tudnak az emberek. Hiánypótlásként ötlöttük ki ezt az immár egy évtizede a Szabadság téren zajló közös megemlékezésünket, miközben a Duna két partján fekvő Komáromot sok szempontból továbbra is szerves egésznek tekintjük. Örvendetes, hogy egyre több polgári társulás, párt és egyesület gondolja-érzi hozzánk hasonlóan azt, hogy egyéb fontos történések mellett az első bécsi döntésnek sem szabad feledésbe merülnie. Tehát úgy tűnik, hogy jó úton járunk ez ügyben...“ – indokolta az Endresz és az EJK újabb közös rendezvényének életre hívását a főszervező.

A szabadtéri megemlékezés iránti érdeklődést minden évben az időjárás is befolyásolja. A tegnapi zuhogó eső ellenére közel százan gyűltek össze az I. világháborús emlékműnél, amelyet végül tíz észak- és dél-komáromi szervezet koszorúzott meg.

„Észak-Komárom városvezetését dr. Knirs Imre, Dél-Komáromét pedig dr. Kreft-Horváth Lóránd alpolgármester képviselte. A Szabadság térre átjött többek között a Magyar Közösség Pártja (MKP) komáromi alapszervezetének több vezetője, valamint a szlovák állampolgárságától akarata ellenére megfosztott Fehér István gimnáziumi tanár, id. Batta György író-publicista és a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Társaság, valamint az Egy Jobb Komáromért tagjai is. Elnézést kérek azoktól, akiket most nem említek, természetesen minden érdeklődőnek és koszorúzónak nagyon örültünk“ – mondta a főszervező a rendezvény iránti idei érdeklődésről.

Fráter Olivér, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese érdekes történelmi áttekintést nyújtott és az első bécsi döntés következményeiről, mindmáig tartó hatásairól is beszélt. Nagy Levente Horthy Miklós hadparancsát idézte fel, illetve hagyományosan levetítették azt a korabeli hétperces híradórészletet, amelyben egyebek mellett Horthy Miklós kormányzó Komáromba történő bevonulása és szívélyes fogadtatása is látható. A kultúrműsort két észak-komáromi szereplő: Nagy Ferenc versmondó és Fehér Dalma gimnazista (ének) szolgáltatta. Záróakkordként pedig a jelenlevő pártok és szervezetek képviselői koszorúikat, a magánszemélyek pedig a megemlékezés virágait helyezhették el az emlékműnél.

„Fráter Olivér előadás értékű beszédében kiemelte: az Európai Unióban sokan nem nagyon értik azt, hogy míg jelenleg a Dunától északra Szlovákia, délre pedig Magyarország található, 1938 táján ez az egész térség javarészt magyarok által lakott terület volt, s az etnikai arányok csak a későbbiekben változtak meg. Ennek ellenére manapság is több szálon, azaz kulturális, gazdasági, személyes... kapcsolatok révén is kötődnek egymáshoz a magyar–szlovák határ innenső és túloldalán élők, illetve megfelelően kell kezelni a magyarsággal kapcsolatos kérdéseket. Már „csak“ az hiányzik, hogy a túlparti magyarok is teljes mértékben megkapják az őket illető jogokat.

Az Endresz jelmondata az, hogy csak a múltat ismerve épülhet a jövő, amivel összhangban most egy újabb történelmi eseményről, bennünket is érintő tényről emlékeztünk meg. Eközben az est résztvevőivel szemben semmiféle arra vonatkozó elvárásokat nem fogalmaztunk meg, hogy mit hogyan gondoljanak, és főként: senki ellen sem kívántunk fellépni ezzel a rendezvénnyel. A hallottakból mindenki egyéni megítélése szerint vonja le a konzekvenciákat...“ – zárta a Hírek.sk-nak adott tájékoztatását Arlett Tamás.