Még februárban adtunk hírt arról, hogy megépülhet Petőfi Sándor szobra Komáromban.  A Petőfi utca mellett lévő Széna téri kis parkban utoljára a Csehszlovák Kommunista Párt egyik alapítója, Steiner Gábor mellszobra állt.

Az elmúlt évtizedekben több ötlet is felmerült, kit helyezzenek Steiner helyére. Volt, aki Vass Lajos Erkel-díjas magyar zeneszerzőt, a kórusmozgalom megalapítóját látta volna szívesen a kis téren. De akadtak olyanok – a szlovák nemzetiségű komáromi képviselők között –, akik Ľudovít Jaroslav Šuleknek, a forradalom és szabadságharc idején a komáromi várban raboskodva , fiatalon elhunyt szlovák költőnek állíttattak volna szobrot.

Nem így lett. Szeptember 22-én Petőfi Sándor, a legnagyobb és legkiemelkedőbb magyar költő mellszobrát leplezték le a szoborállítás kezdeményezői és támogatói. Knirs Imre, Komárom alpolgármestere, egyben az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnöke, valamint a dél-komáromi Endresz Csoport elnöke, Arlett Tamás közösen leplezték le a szobrot legfőbb támogatójukkal, Lezsák Sándorral, a magyar parlament alelnökével, a Lakiteleki Népfőiskola alapítójával.

A szoboravató tiszteletére méltóságteljes ünnepi műsort rendeztek a Komáromi Jókai Színházban (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)

A szoboravató tiszteletére méltóságteljes ünnepi műsort rendeztek a Komáromi Jókai Színházban, amely ez alkalomból teljesen megtelt. Fellépett a Jókai Mór Alapiskola Gaudium vegyes kara és hangszeres kamaraegyüttese Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével, Nagy Ferenc versmondó, a Víz utcai Tulipán óvoda gyermekei, valamint a színház örökös tagjai: Boráros Imre Kossuth-díjas és Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművészek, akik Petőfi verseit szavalták.

Knirs Imre, Komárom alpolgármestere ünnepi beszédében hangsúlyozta Petőfi személyes kötődését Komáromhoz és barátjához, Jókai Mórhoz. Megemlékezett róla, hogy a Jókay család Erzsébet-szigeti kertjében 1842 nyarán írta meg a Dunán című költeményét.

Lezsák Sándor a színházban rendezett műsor alkalmával felszólalásában nyugtázta, hogy egy újabb magyar kulturális emlékkel, történelmi múltat idéző alkotással gyarapodott Komárom. Emlékeztetett arra is, hogy a 20. században különösen mostoha sors jutott a magyar történelmi és irodalmi múltat megörökítő közterületi alkotásoknak a  Felvidéken. Lezsák szellemi útravalóul azt üzente a teltházas színház közönségének, hogy a szabadságharc költőjének történelmi nagysága indokolttá teszi, hogy a Kárpát-medence minden településén legyen bölcsője és koporsója.

A szobor leleplezése (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)

A Komáromi Jókai Színházban a Gaudium által elénekelt Szózattal ért véget a szoboravató tiszteletére rendezett műsor. Ezt követően a mintegy háromszáz ember átsétált a közeli Széna térre, ahol Arlett Tamás, az Endresz csoport elnöke emlékezett meg a szobor állításának előzményeiről.  Beszédében hangsúlyozta a két Komárom szerves egységét. „Komáromban vagyunk akkor is, ha a Duna jobb, vagy a bal partján vagyunk. Nincs Komárno, nincs Rév-Komárom, csak Komárom van. Egy Komárom!“ – fogalmazott Arlett.

A csongrádi szobrász házaspár, Lantos Györgyi és Máté István által készített alkotást Lezsák Sándor, Arlett Tamás és Knirs Imre közösen leplezték le. A szobor koszorúzását követően a több száz ember a Gaudium vegyes karral közösen énekelte el a magyar Himnuszt – az ünnepi esemény méltó lezárásaként.

2017. szeptember 23., szombat 10:31 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, - miskó-

KOMÁROM. Petőfi Sándor mellszobrával, Lantos Györgyi és Máté István szobrászművész alkotásával gazdagodott pénteken Komárom és a felvidéki magyarság. A költő komáromi tartózkodására és Jókai Mórhoz fűződő barátságára is emlékeztető művet az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás a baráti dél-komáromi Endresz Csoport Egyesülettel közösen, a Lakitelek Népfőiskola támogatásával állíttatta. A mellszobrot a Jókai Színházban megtartott ünnepi műsor után leplezték le a Petőfi utcában.

Az esemény méltó nyitányaként a komáromi városi művelődési központ és a Jókai Mór Alapiskola Gaudium vegyeskara (Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével) elénekelte a Szózatot. Majd Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas színművész, a Jókai Színház igazgatója üdvözölte a vendégeket, köztük Lezsák Sándor védnököt, a Magyar Országgyűlés alelnökét és a Lakitelek Népfőiskola alapító igazgatóját, továbbá Szász Jenőt, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, dr. Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatóját, Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét, Kiss Róbert kanonokot, a Nagyszombati Főegyházmegye püspöki helynökét, Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, továbbá Észak- és Dél-Komárom város vezetését, a Magyar Közösség Pártja (MKP) komáromi járási, illetve városi elnökségi tagjait és nem utolsósorban a Petőfi-szobrot alkotó Lantos Györgyi - Máté István csongrádi szobrászművész házaspárt.

Knirs Imre, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnöke, Komárom alpolgármestere beszédében egyebek mellett elmondta: a komáromiak régi adósságukat törlesztik a Petőfi-szobor állításával, amiért a komáromiak nevében köszönetet mondott a támogató Lezsák Sándornak. Feltette a sokakat foglalkoztató kérdést: mi köze volt Petőfinek Komáromhoz? Ahogy elhangzott: még tizenévesen a pápai kollégiumban ismerkedett meg Jókai Mórral, akihez egész életre szóló barátság fűzte. 1842 augusztusában szülővárosában látogatta meg barátját, s a vadregényes Erzsébet-sziget, illetve a csodás édent körülölelő folyó ihlette őt A Dunán című verse megírására.

Azután Lezsák Sándor köszöntötte az „együvé tartozó magyarságot”. Ünnepi beszédében méltatta a komáromiak utóbbi években tapasztalt szoborállítási kezdeményezéseit, mert szerinte nagy szükség van ezekre a emlékhelyekre, ahol a jeles alkalmakkor közösen ünnepelhetünk. Ugyancsak szót ejtett Petőfi Sándor komáromi kötődéseiről, s Jókain kívül az 1848 nyarától komáromi várvédőként harcoló Egressy Béni zeneszerző-író-színészhez, a Szózat és több Petőfi-vers, így a Nemzeti dal megzenésítőjéhez fűződő jó kapcsolatáról is. Majd egy székely bölcsességet idézett, amely szerint „Petőfinek minden magyar településen van bölcsője és koporsója”.

Arra is kitért, hogy a XX. század 20-as éveiben sok településről eltűntek a Petőfinek emléket állító szobrok és emléktáblák, s a pozsonyi szobrát is ledöntötték, mert egyes ellenzői tévesen „elvakult magyar nacionalistának” titulálták. „Természetesen nem volt igaz ez az állítás, legjobban Petőfi költeményei cáfolják ezt”. Az ifjú költő mindig is abban hitt, hogy az elnyomó nagyhatalmak ellen csak az elnyomott népek szövetsége veheti fel sikeresen a harcot, s ez a hit semmiféle nacionalista meggyőződéssel nem fért össze.

„Petőfi a reformkor nagyjainak radikális folytatója volt, alkalmazkodva a korabeli viszonyokhoz” – méltatta írói-emberi nagyságát. Példaképül állította őt a XXI. században is a népek, nemzetek hazájáért, önrendelkezésért, szabadságáért a zsarnokoskodó nyugati nagyhatalmakkal szemben küzdeni kényszerülők elé. Azok elé, akik nem hajlandók eltűrni azt, hogy a jelenlegi európai nagyhatalmak új eszközökkel taszítsák alárendeltségbe a saját hagyományaikhoz, anyanyelvükhöz, kulturális-vallási értékeikhez ragaszkodó kisebb nemzeteket. Azok a nagyhatalmak – azok a befolyásos politikusok, akik Európa keresztényeitől, így tőlünk, magyaroktól is önfeladást, behódolást követelnek meg, azt a téveszmét hirdetve, hogy a hozzánk ellenségesen viszonyuló, mohamedán migránsok millióit élelemmel, szállással, öleléssel kell fogadnunk, mert a békés, toleráns keresztény hit és világnézet állítólag ezt követeli meg tőlünk. Lezsák szerint ezek sanda politikai szándékokon alapuló, félrevezető téveszmék, hiszen a migránsok között rengeteg alaposan kiképzett, a keresztényekre ellenségként tekintő katona is van, akik számunkra nagy veszélyt jelentenek.

„Ne feledjük, hogy 1526-ban a magyar alapítású pálos rend tagjai is fegyvert fogtak a török hódítók ellen, hogy a Szent Koronát megőrizzék. Sőt, az Isten házát üzleti és haszonszerző célokkel lezülleszteni akaró kufárok ellen maga Jézus Krisztus is korbácsot használt” – fogalmazott. Szavait hosszantartó taps fogadta.

Végül leszögezte: ha önmagunk védelméhez nyugat felől már nem jön segítség, akkor „nekünk, az Európa e viharvert szegletében élő népeknek, összefogva Petőfi szellemiségében, önmagunk megvédésével kell jó példát szolgáltatnunk Európa számára. Ez most nem reménytelen, hiszen a közös veszélytudat éltető és szervező erő is. Itt, a Kárpát-medencében pedig most a magyarság lehet a kezdeményező...”.

Az ünnepi műsor további részében a helyi Víz Utcai Tulipán Óvoda Hírös Komárom című dalos-táncos összeállítását tapsolta végig a közönség. Egyetértve a lelkesen daloló kicsikkel: „Mert a haza nem eladó, ezüst pénzre sem váltható. Mert a haza lelked része, határait belédvéste ezer éve, ezer éve a hit“.

Ezt követően Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja Petőfi és Komárom kapcsolatáról szóló szövegrészletet olvasott fel Szénássy Zoltán helytörténész könyvéből, később pedig Petőfi Szeptember végén című versét tolmácsolta. Nagy Ferenc versmondó az említett A Dunán című Petőfi-verset mondta el, Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész pedig Az Országgyűléshez és a Föltámadott a tenger című verseket adta elő. A Gaudium vegyeskar és hangszeres kamaraegyüttes végül Liszt Ferenc Magyar ünnepi dalával fejezte be a műsort, aztán a résztvevők átvonultak a még lepellel fedett, közeli Petőfi-szoborhoz, amelynél a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület tagjai álltak díszőrséget.

A Gaudium tolmácsolásában odakinn felhangzott Petőfi Nemzeti dala, majd Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett a lélekben egybeforrt, szétválaszthatatlan két városrész – egy város, illetve az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és az Endresz által az utóbbi években együtt tartott rendezvényekre, emléktábla-avatásokra, amelyek sorát most e közös szoborállítás gyarapítja. Ugyancsak köszönetet mondott Lezsák Sándor támogatásáért és a szobrászművészeknek hiteles alkotásukért. Balla Dávid, a Selye János Gimnázium diákjának szavalata után Lezsák Sándor Knirs Imrével és Arlett Tamással együtt leplezte le a mellszobrot, amelyet aztán több szervezet, intézmény és polgári társulás megkoszorúzott, végül a jelenlevők elénekelték a Himnuszt.  

Több tekintetben egyedülálló – 1 városban, 2 országban, 15 I. világháborús emlékhely érintésével, 19 magyar és szlovákiai magyar egyesület, polgári társulás, intézmény közreműködésével zajló – kerékpáros teljesítménytúrára várunk felső tagozatos és középiskolás csoportokat, családokat és egyéni résztvevőket a Duna két partjáról. A résztvevők két 27 és egy 14 km-es túra közül választhatnak. Az út során felkeresik Észak- és Dél-Komárom legszebb emlékhelyeit, műemlékeit, ahol szakavatott önkéntesektől történelmi, helytörténeti, kulturális ismereteket, információkat kapnak. A részvétel ingyenes, a teljesítést névre szóló oklevél bizonyítja. A 15 főnél nagyobb előjelentkező csoportok egy tortát is kapnak.  A rendezvény védnökei: Dr. Kreft-Horváth Loránd és PhDr. Knirs Imre, Dél és Észak-Komárom alpolgármesterei.

A rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium „Kerékpárral 7 határon át” programja támogatja és kapcsolódik az Európai Mobilitási Hét és Autómentes Nap rendezvénysorozathoz is.

Mindenkit szeretettel várnak a rendezők:

Endresz Csoport Egyesület, Szőnyi Alkotókör,  Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás Kárpátia Sport Polgári Társulás,  Komáromi Sporthagyományokat Őrző Kerekasztal,   Szőnyi Lovas Sportegyesület, Kemence Gasztro-kulturális és Közösségfejlesztő Egyesület, 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc Egyesület,  Komárom Város Önkormányzata,  Komáromi Erődök Barátainak Egyesülete, Komárom-Európa Futó Egyesület, Villa Camarum Polgári Társulás,  Komáromi Szakállasok Közhasznú Egyesület, Brigetio Kerékpáros Egyesület, Jókai Mór Városi Könyvtár, Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesülete, Komáromi Zsidó Hitközség, Komáromi Klapka György Múzeum, Szőnyi Kulturális Egyesület.

További információk többek között a https://www.facebook.com/endreszcsoport, és a www.endreszcsoport.hu oldalon

A hősi halottak emlékének megőrzéséről még az első világháború alatt törvény született Magyarországon. Az 1917. évi VIII. törvénycikk 2. §-a szerint: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”

Az I. világháború hősi halottaira minden év május utolsó vasárnapján a Hősök napján emlékezünk.

Komáromban a két világháború között mindkét városrészen állítottak emléket az első világháború hősi halottainak. A legtöbb komáromi a Komárom hadkiegészítés központú cs. és kir. 12. gyalogezred, és a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóalj kötelékében, valamint a Komárom hadkiegészítés körzetű m. kir 31. veszprémi honvéd gyalogezredben szolgált. Ezen kívül a tüzér, huszár, műszaki és ellátó alakulatokban, sőt a haditengerészet és az akkor még újdonságnak számító repülőcsapatok kötelékében is. Gyakorlatilag a világháború valamennyi nagyobb harcterén küzdöttek komáromi katonák. Dél-Komáromban az itteni laktanyákban, erődökben állomásozó - nem komáromi lakosokkal feltöltött - alakulatok is állítottak emlékművet saját hősi halottaik emlékére. Ezen emlékművekhez sorolhatók az első világháborút követő tragikus események emlékművei, mint az 1919-es áttörés, és a trianoni békediktátum emlékművei, mivel mindegyik esemény a világháború következménye volt, és Komáromot súlyosan érintette.