Köszönetünket fejezzük ki a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársának
Szabó Attilának a rendelkezésre bocsátott életrajzért.

Endresz György élete 20 éves koráig

Endresz György 1893. január 6-án született, a Maros menti Perjámos községben, (Torontál megye, ma Románia, a távolság Makótól légvonalban kb. 50 km). Elemi iskoláit Perjámoson, majd Nagyszentmiklóson végezte.

„Az anyám azt mondja, hogy igen jó fiú voltam, nem sírtam soha, nem kiabáltam. Iskolába jártam Perjámoson, az elemibe, ott nagyon jó volt. A III-ik elemiben kicsit rosszabbul ment, de a többiben mindenütt jó voltam. A földrajzot szerettem és a mértant, és gyerekkoromban a természetrajzot és az álattant. Későbben nem mondhatnám, hogy valamelyiket nem szerettem volna. A földrajzhoz és a fizikai földrajzhoz nagy kedvem volt, de minden iránt érdeklődtem. Voltam egyes tanuló és voltam utolsó is. ...Különben a családom egy katonacsalád, a dédapám is katona volt, szolgálta Ausztriát és Németországot. Ez a katonavér mindegyikünkben benne van. Négyen voltunk testvérek. Apám is sámsoni ember. Katonaélményeiről is mesélt sokat, és otthon mi katonásdit játszottunk. Én voltam a vezér. Nem vertem meg őket, de olyan ügyes voltam, hogy mindig első voltam. Nagy csibész voltam, mindig féltek tőlem.”

Már gyermekkorában a katonai pályát tűzte ki maga elé, bár tanárai - rajztehetségére való tekintettel- inkább iparművészeti pályára irányították volna. Először a pólai Tengerészeti Akadémiába kéri felvételét, de édesanyja kívánságára (aki gyermekkorában papi pályára szánta) a temesvári Császári és Királyi Katonai Főreáliskolába lép be.

„A katonaiskolában elmentünk gyakorlatra Mappirung-ra, tanulnak ott Terrainlehre-t. Ez abban áll, hogy az ember megtanul schraffirozni; ez igen fontos dolog, ott kell a térképeket rajzolni és voltunk Lippán, Radnán és Solymoson ilyen térképeket felvenni. Mikor elmúlt a négy hét, másnap reggel úgy volt, hogy visszamegyünk. Én minden sportot űzök; nem voltam bajnok, de mindenikhez értek. Általában mindeniket elég jól tudom. Az úszást szeretem …”

A katonai iskola elvégzése után (1913. aug. 18-án) zászlós rangban a mindenkori trónörökös nevét viselő császári és királyi 19.-ik gyalogezrednél kap beosztást.

„Ez egy igen híres ezred volt, a K.u.K. Infanterie Regiment Erzhercog Franz Ferdinánd No. 19, ahol sok igen előkelő később híres tiszt szolgált. A tisztek mind a győri, veszprémi és soproni fiúk közül kerültek ki. Kaptam egy regruta szakaszt, azokat kellett jól kiképezni, amit én meg is tettem. Azután az ezrednél (az) altiszti torna és vívó tanfolyamot is én vezettem, ez igen szép megbízás volt, mert én voltam az ezred legfiatalabb tagja.”