Aktuális híreink

  • Örömmel értesültünk munkánk megbecsüléséről.

  • Komárom: Pro Urbe díjjal tüntették ki Viola Pál orvost és a Duna Menti Múzeumot

    A város díszpolgára címet Gergely István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó kapta

    Írta: sze - 2016.04.26.
     

    Észak- és Dél-Komárom képviselő-testületeinek együttes ünnepi ülésével hivatalosan is kezdetét vette a 25. Komáromi Napok április 26-án. A dél-komáromi Városháza dísztermében rendezett ünnepségen kiosztották a Pro Urbe Díjat és a Polgármester Díját, valamint Díszpolgárt avattak.

    A város díszpolgára címet Gergely István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó kapta. Az egyik legsikeresebb komáromi sportoló pályafutását Komáromban kezdte, és ma már sok fiatal sportoló példaképe. Sajnos, egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta személyesen átvenni a díjat.

    Pro Urbe – A Városért

    A Pro Urbe Díjról minden évben a képviselő-testület határoz. Idén a Komáromi Függetlenek Csoportja javaslatára a Duna Menti Múzeum és Dr. Viola Pál érdemelte ki az elismerést.

    A nyolcvanadik születésnapját idén ünneplő Viola Pál nemcsak orvosi munkájával, de mint a közéletben is fontos szerepet betöltő személyiség érdemelte ki az elismerést. Viola Pál élete és munkássága példaértékű az ifjabb nemzedék számára is – hangzott el a díj átadásakor.

    A Duna Menti Múzeumot megalakulásának 130. évfordulója alkalmából jelölték a díjra. Az intézmény tudományos-kutató tevékenységével, kiadványaival és közművelődési rendezvényeivel jelentősen hozzájárult a város hírnevének öregbítéséhez itthon és külföldön egyaránt. A díjat Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója vette át.

    Stubendek László tíz polgármesteri díjat osztott ki

     Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és az Endresz csoport a határon átívelő kulturális értékeink gyarapításáért, kiemelkedő hagyományőrző tevékenységükért részesültek polgármesteri díjban, amelyet közösen vett át Szalay Károly (EJK) és Arlett Tamás, az Endresz csoport elnöke.

    Az És? Polgári Társulás művészeti tevékenységért kapta meg idén a polgármesteri díjat  Őrsújfalu és Komárom kulturális életében való aktív munkájukért – a díjat Szabó Csilla és Váradi Kornélia vette át.

    Az Intercad Kft. hajótervezés terén nemzetközi szinten is elismert kimagasló eredményeiért kapott polgármesteri díjat, amelyet Matusek Roland és Gelle Róbert a Kft. tulajdonosai vették át.

    A Jan Amos Komenský Általános Iskolát az igényes kreatív pedagógiai munkáért, a diákok sikeres középiskolai tanulmányaikra való felkészítéséért és a város jó hírnevének öregbítéséért érte a megtiszteltetés. A díjat Langschadlová Zuzana, iskolaigazgató vette át.

    Kubík Tivadar és fia Kubik Tibor kulturális örökségünk ápolásáért, a VII. Bástya felújításáért kapták a polgármester díját.

    A Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke, Klemen Terézia a kimagasló közéleti tevékenység, valamint Komárom világhírű szülötte kultuszának ápolásáért vehette át a kitüntető díjat.

    Az idei polgármesteri díj kitüntetettje Helena Nyersová, kimagasló pedagógiai munkájáért és önfeláldozó tevékenységéért kapta a díjat.

    A szintén ebben az évben jubileumát ünneplő Borárosné Petrécs Anna  kimagasló művészeti tevékenysége és közszolgálata elismeréséért részesült a díjban.

    Spátay Adriana, a Selye János Gimnázium tanára tehetséggondozásban elért eredményeiért, a város ifjúságának a helyi kulturális életbe való bekapcsolásáért vehette át a díjat.

    Szabó Veronika ötvenhét éven keresztül tanította a komáromi művészeti alapiskola diákjait. Kimagasló pedagógiai tevékenysége és közszolgálata elismeréséért kapta a polgármesteri díjat.

    Végezetül Stirber Lajost nyugalmazott tanárt, karvezetőt negyvenéves, a közéletben, a város kulturális életében és pedagógusként végzett munkásságának elismeréséért Dél-Komárom Díszpolgárává avatták.

  • A közösségek ajánlásai egyre gyarapítják a helyi értéktárat

    2016. április 24. 16:21 V.T.

    A helyi közösségek javaslatai alapján már 24-re bővült a komáromi értéktár. Az új ajánlások is szerepelnek majd a Komáromi értéktár című kiállításon a Klapka Múzeumban április 29-étől. A részletekről Rabi Lenke helytörténészt, a Komáromi Értéktár Bizottság elnökét faggattuk.
     

    – Mit tartanak fontos helyi értéknek a komáromiak?
    – Az országgyűlés 2012-ben hozott törvényt a magyar nemzeti értékekről és Hungarikumokról. Komáromban az elsők között alakult helyi értéktár bizottság. Eleinte lassan indultak a jelölések, aztán hamar 24-re bővült ez a szám. A legfrissebb ajánlatok között szerepel a komáromi vízbázis, a Monostori kalendárium, a Mag-Ház, és a komáromi népdalok és a Klapka induló, mint kulturális örökségünk része.
     

    – Személyes vonatkozások is akadnak közöttük?
    – Természetesen, de nem ettől helyi érték. A Monostori kalendárium első két évfolyamának szerkesztésében működtem közre, amelyet később Ölveczky Gábor grafikus vett át, aki megtervezte a kiadvány végleges arculatát. Komáromiként, helyismereti könyvtárosként természetesen valamennyi „értékhez” fűződik valamilyen kapcsolat, ismeret. Az április 29-én a Klapka György Múzeumban nyíló kiállításnak az a célja, hogy a komáromiak jobban megismerjék, milyen kincsek között élnek nap mint nap, és hogy felismerjék, bármikor ajánlhatnak a listára olyan emléket, eseményt, programot, ami a közösségnek fontos lehet.

    – Sok helytörténeti munka fűződik a nevéhez. Mik ezek?
    – Van, ami több éves kutatómunka eredményeként született meg, ilyen például az Almásfüzitő és Szőny világháborús történetét, angol és amerikai bombázását bemutató kiadvány. A témára az egyik soproni kollégám, ifjú Sarkadi Sándor hívta fel a figyelmemet. Ő ugyanis az egyik amerikai repülőmúzeumnak segített adatokat gyűjteni lezuhant gépekről, az eltűnt pilótákról. A térségből sok olyan adatra bukkant, amit helytörténeti, helyismereti szinten még nem dolgozták fel. Később egy helytörténeti könyvtárosoknak szóló konferencián videót is bemutatott erről a korszakról, ráadásul 2007-ben a Felvidéken is megjelent egy szlovák nyelvű könyv a bombázásokról, rengeteg komáromi és környékbeli adattal. A sok kutatómunka, levéltári adatgyűjtés és interjúzás után 2009-ben a bombázások 65. évfordulóján emlékkiállítást szerveztem a könyvtárban. A 2014-ben megjelent Elsődleges célpontok könyvem a kutatómunkám első összefoglalása. Most Komárom 1939-1945 közötti történetét kutatom, dolgozom fel. Sok új adat jelent meg a témával kapcsolatban.

    – Hamarosan ismét megemlékezésre hívják a helyieket a komáromi áttörés évfordulóján. Mit kell erről a tragikus eseményről tudni?
    – A komáromi áttörés 1919. április 30-án éjjel indult. Dél-komáromi, tatai, győri vagongyári munkások, tatabányai bányászok, vöröskatonák és a háborúból hazatért, leszerelt katonák, a Tanácsköztársaság országos vezetősége határozott tiltása ellenére is átkeltek a vasúti hídon, az Erzsébet hídon, valamint csónakokkal a Dunán és megtámadták a csehszlovák helyőrséget. Három mozsárágyú a déli partról támogatta a vállalkozást. Kezdetben a támadók sikeresen nyomultak előre, hajnalban azonban cseh legionisták érkeztek Érsekújvár felől vasúton és a helyőrséggel együtt bekerítették a magyarokat. A támadók egy része közelharcok árán vissza tudott vonulni, sokan a Dunán át csónakokon vagy úszva próbáltak elmenekülni, nagy részük azonban az Erzsébet-szigetre szorult. A túlerőt látván, megadták magukat, a cseh légionáriusok azonban kíméletlenül legyilkoltak mindenkit. Ezt az eseményt „komáromi magánakció”, „véres”, vagy „fekete május elseje” néven emlegették, s bár Észak-Komáromban a tömegsír fölé és a vasúti hídnál emlékművet emeltek a hősi halottak tiszteletére, a 90-es években elfelejtődött ez az akció. Az Endresz Csoport Egyesület és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás ezeket az emlékműveket felújította, megemlékezések szervezett, amely mára a két Komárom közös városi megemlékezésévé vált.

    Helytörténet kihívásokkal
    Rabi Lenke magyar-történelem szakos tanári és könyvtáros diplomával a tanári állást cserélte el a könyvtári munkával: a 1984 óta harminc éven át Jókai Mór Városi Könyvtárban dolgozott a könyvtáros szakma minden területén, az utolsó tíz évet könyvtárigazgatóként. A helyismereti könyvtárosi munka áll hozzá a legközelebb. Első helyismereti kiállítása a könyvtár 40 éves jubileumi tárlata volt. Ezután kezdeményezésére indult el a Könyvtári Minitárlat sorozat, az 2004-ben, Jókai Mór halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett Jókai-emléknap egyik szervezője volt. Ahogy fogalmaz, ez igazi kihívás számára. Szívesen kapcsolódott be olyan helytörténeti kiállítások megszervezésébe, mint például a Szőnyi Alkotókörrel szervezett, Komárom 700 éves kiállítás, a nevéhez fűződik a könyvári Irodalmi Kávéház és a gyerekeknek a helytörténeti kalandozások sorozat, amelyet melyet 2008-ban a Mátyás király év, 2009-ben a szabadságharc évfordulójára állított össze. Féléves kutatómunka után készítette el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára az átfogó kiállítást is. Több kiadványban társszerzőként működött közre, például a holokauszt komáromi eseményeit, vagy a százéves Gyürky-kastély történetét Számadó Emese vezetésével dolgozták fel.

  • Egyének és csoportok jelentkezését várják
    2016. április 14., csütörtök 17:00 | Szerkesztőség 
    Április 26-ig várják a nevezéseket az Erzsébet híd Fesztivál szervezői.
    Észak-Komárom/Dél-Komárom
    Az Erzsébet híd Fesztivál szervezői idén is várják a különböző művészeti ágakban tevékenykedő egyének, amatőr csoportok, együttesek jelentkezését, akik szeretnének fellépni a május 27. és 29. között zajló rendezvénysorozaton.
    A fesztivált a magyar kultúra népszerűsítése, a határon átnyúló kapcsolatok megszilárdítása és a „Komárom egy város” érzésének erősítése szellemében másodszor rendezi meg a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulással és a Csemadok városi szervezetével karöltve. Április 26-ig várják helyi művészeti iskolák, hagyományőrző előadók, csoportok, komoly- és könnyűzenei előadók, együttesek, modern-, klasszikus- és néptáncegyüttesek, színjátszó körök, színházak, kórusok, énekkarok, énekesek, versmondók, előadóművészek jelentkezését az endreszcsoportegyesulet@gmail. com címen. Egy-egy produkció 15–30 perces lehet. Az esemény védnökei Molnár Attila és Stubendek László, Dél-Komárom, illetve Észak-Komárom polgármestere. (vk)

  • Április 26-ig lehet jelentkezni a május végi 2. Erzsébet Híd Fesztiválra

    2016. április 14., csütörtök 8:28 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, - miskó - | Fotó: archív

    KOMÁROM. A „Komárom egy város” érzésének erősítése, a határon átnyúló kapcsolatok elmélyítése és a helyi tehetségek bemutatása céljából május 27-29-én másodízben rendezi meg az Erzsébet Híd Fesztivált a dél-komáromi Endresz Csoport egyesület az Egy Jobb Komáromért polgári társulással és a Csemadok városi szervezetével.

    A kulturális seregszemle védnökségét dr. Molnár Attila dél- és Stubendek László észak-komáromi polgármester vállalta, egyik médiapartnere pedig portálunk.

    Az Egy város két országban alcímet viselő rendezvény tavalyi sikeres nyitánya után idén háromnaposra bővül. Az immár 124 éves Erzsébet-híd észak-komáromi hídfőjénél, a Lehár-park és a Szent István-szobor közti térségben május utolsó péntekén, szombatján és vasárnapján zajló esemény részleteiről Arlett Tamás ötletgazda, az Endresz Csoport elnöke tájékoztatta a Hírek.sk olvasóit. Elöljáróban felhívta a figyelmet a fesztivál tavalyi augusztus végi időpontjának megváltoztatására.

    „Idén az Erzsébet Híd Fesztivál (EHF) időpontot cserélt a hagyományos HON-NAP programunkkal. A változást az indokolta, hogy a korábbi időpont alkalmasabbnak bizonyul az alap- és közép-, valamint művészeti iskolák diákjainak, akiket nagy számban szeretnénk bevonni a fesztiválon való szereplésbe. Augusztus végén, azaz a nyári vakáció alatt sokan nem tartózkodnak idehaza, ezért ők tavaly lemaradtak a hagyományteremtő rendezvényünkről. A csere miatt a HON-NAP augusztus utolsó hétvégéjén, azaz 26-27-én a Csillag Erőd felújítása miatt első alkalommal az Igmándi Erődben lesz. Arról most csak annyit árulok el, hogy ott a Ghymes és a Bikini együttes koncertezik majd, felvidéki vendégünk pedig valamelyik zoboralji község lesz“ – mondta el.

    A szervezők eredetileg azt tervezték, hogy az évek során felváltva északon, illetve délen, a két helyi polgármester védnökségével tartanák meg ezt a fesztivált, ezzel is hangsúlyozva, hogy mindkét oldalon egyformán fontos a határon átnyúló régiók, magyar közösségek közti kapcsolatok és azok nemzeti azonosságtudatának az erősítése, valamint az értékőrző és közösségfejlesztő tevékenység támogatása. Úgy tűnik, hogy egyelőre azonban Észak-Komáromban marad a rendezvény.

    „Bár a fesztivál másik helyszínéül kiszemelt dél-komáromi Rákóczi rakparton már elkészült az új gát, a szervezők közös döntése alapján ez a fesztivál egyelőre mégis Észak-Komáromban, a Szent István-szobor és a Lehár-park közti térségben marad. A későbbiekben előfordulhat, hogy ezt a fesztivált és a HON-NAP fesztivált is felváltva rendezzük majd meg a két városrészben. A lényeg az, hogy a Duna mindkét oldalán legyen egy-egy közös nagyszabású rendezvényünk“ – folytatta tájékoztatását.

    Adódik a kérdés, hogy továbbra is megmarad-e a jól bevált tavalyi forgatókönyv vagy némi módosításokra is számíthatunk. „Sokak egybehangzó véleménye szerint nagyon ígéretes volt a tavalyi hagyományteremtés. Ezért mindazt, ami az első fesztivál során jónak bizonyult, megtartjuk. Csak nagyon kevés módosítást vezetünk be. Szeretnénk a szereplők közé csalogatni mindazokat, akár garázszenekarokról vagy tehetséges diákokról legyen szó, akik új színnel gazdagíthatják Komárom kulturális életét. Továbbra is lehetőséget biztosítunk minden színpadképes fellépőnek, produkciónak, hogy megmutathassa magát Észak- és Dél-Komárom közönségének. Változásnak számít, hogy a tavalyi kétnapos műsorfüzér helyett most háromnapossal szeretnénk megörvendeztetni az érdeklődőket. Míg az előző évben 14 órakor kezdődött a program, idén mindhárom napon 16 órakor indítunk, hiszen tavaly is inkább csak négy óra urán gyűlt össze népesebb közönség. Ennyi idő elegendőnek bizonyulhat valamennyi szereplő fellépéséhez“ – mondta a főszervező.

    Tavaly több környező községből is igény mutatkozott az iránt, hogy ne csak komáromiak szerepelhessenek, hanem más települések talentumai is bemutatkozhassanak. „Mivel tavaly is elég feszes volt a menetrend, idén is inkább a helyi fellépőknek adnánk lehetőséget, hiszen elsődleges célunk a két városrész preferálása. Majd kiderül, hogy még hányan jelentkeznek a nemrég közzétett felhívásunkra. Egy hét alatt már többen jelentkeztek, köztük tavalyi és új arcok is. Sőt, a tavalyinál több szlovák érdeklődő is akad, ami egyáltalán nem okoz gondot. A nemzetiség és az anyanyelv nem jelenthet akadályt, egyetlen kitételünk, hogy a szereplőknek komáromiaknak kell lenniük, csoportok esetén pedig legalább a tagok egy részének. Jövőre esetleg két hétvégésre bővítjük majd a fesztivált, amelyre mindkét járás több településéről érkezhetnek fellépők. Az is előfordulhat, hogy külön blokkban léphetnek fel a hagyományőrzők és a komoly- , illetve könnyűzene képviselői. Folyamatosan bővülhet és módosulhat fesztiválunk“ – fejtette ki Arlett Tamás.

    A nehéz gazdasági helyzetben az sem mellékes, hogy az Erzsébet Híd Fesztivál továbbra is ingyenes a közönség számára, s a szereplők is ingyen lépnek fel. „A továbbiakban sem kívánjuk pénzközpontúvá tenni a rendezvényt. Belépődíjat nem szedünk, s a javarészt műkedvelő szereplőknek sem fizetünk gázsit. Ha beválik ez a háromnapos fesztivál, akkor azon a jövőben esetleg ételárusok és kézművesek is helyet kaphatnak majd – ilyen irányban is nyitottak vagyunk. Hangsúlyoznám: főként a megfelelő fellépési lehetőségek biztosítására koncentrálunk“ – magyarázta a Hírek.sk-nak.

    Megvannak a tavalyi fesztiválnak a tapasztalatai, visszajelzések is érkeztek a szervezőkhöz, de vajon a kezdeti tapasztalataik után ajánlanák-e hasonló közös rendezvények megvalósítását más határ menti településeknek? Arlett Tamás szerint tavaly nagyon sok szép visszajelzést kaptak, de elfogadták a javító szándékú bírálatot is. „Továbbra is azt gondoljuk, hogy ez a rendezvény példaértékű lehetne az egész magyar-szlovák határszakaszon. Más határ menti települések is egymással összefogva, akár felváltva hol itt, hol ott tudnának hasonló, aránylag költségtakarékos fesztivált rendezni. Bizonyítandó, hogy viszonylag kevés pénzből nagy dolgot is létre lehet hozni. Érdeklődés esetén bárkinek szívesen átadjuk a szervezéssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Továbbá az olvasókat arra kérjük, hogy ha környezetükben ismernek olyan előadót, együttest, művészeti csoportot – korhatár és műfaji megkötés nélkül –, akit, illetve amelyet színpadon szeretnének látni, ajánlják nekik rendezvényünket! Jelentkezni a mellékelt felhívás szerint április 26-ig lehet“ – zárta tájékoztatását az Erzsébet Híd Fesztivál főszervezője.

  • Sok a hasonlóság a kitelepítettek és az állampolgárságuktól manapság megfosztottak sorsa között

    2016. április 13., szerda 8:26 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, - miskó -

    KOMÁROM. Az Egy Jobb Komáromért polgári társulás a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesülettel és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal közösen április 12-én este a komáromi Meghurcoltak emlékművénél tartott megemlékezést koszorúzással és gyertyagyújtással a Felvidékről deportáltak és kitelepítettek emlékére. A rendezvényen, ahol a Komáromi Szekeresgazdák álltak díszőrséget, a szlovák állampolgárságától megfosztott Fehér István gimnáziumi tanár múltidéző és intő szavai hangzottak el.

    Az előző években a helyi Te Ügyed Kör (TÜKÖR) rendezett megemlékezéseket a saját sanyarú sorsuk terhe alatt görnyedező, ám magyarságukról annak dacára le nem mondó meghurcoltak Megye utcai emlékművénél. Miután a Feszty Zsolt vezette Te Ügyed Kör trianoni emlékoszloppal gazdagította magyar közösségünket és a június 4-i városi megemlékezések főszervezőjévé vált, a kitelepítettekről való komáromi emlékestek átmenetileg szüneteltek. Idén az Egy Jobb Komáromért (EJK) polgári társulás átvette a stafétabotot, és túlparti barátaival, az Endresz Csoport Egyesület tagjaival és az ifjabb nemzedék képviselőivel együtt biztosította a hajdani koszorúzások és mécsesgyújtások folytonosságát.

    A kedd esti rendezvényen a szervező Egy Jobb Komáromért képviseletében Pint Tibor mérnök üdvözölte a több nemzedékhez tartozó jelenlevőket – a komáromiakon kívül az Ógyalláról és több közeli községből érkezőket, akik fontosnak tartották, hogy közösen emlékezzenek a hajdani eseményekre. Majd Nagy Ferenc versmondó Wass Albert Üzenet haza című költeményével üzent: „annak, akit a fájás űz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok, s a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad...”.

    A megemlékezés szónoka a szlovák állampolgárságától akarata ellenére megfosztott Fehér István komáromi gimnáziumtanár volt, aki beszédében hangsúlyozta: Trianon után a felvidéki magyarok deportálása és kitelepítése a második óriási megaláztatás, amiről sosem feledkezhetünk meg. Hozzátette: a Meghurcoltak emlékművének részét képező kifejező arcok élethűen árulkodnak az elődeink által 1945-49 között átélt borzalmakról. Arról az időszakról, amikor hozzávetőleg 285 ezerrel csökkent a felvidéki magyarság száma, a szülőföldjükön maradók közül pedig több mint 400 ezren kérvényezték a szlovák nemzetiséget annak érdekében, hogy megtarthassák az otthonaikat, vagyonukat. Bár átmenetileg lemondtak a magyarságukról, de a következő népszámlálás során javarészük ismét magyar nemzetiségűnek merte vallani magát. A továbbiakban az egykori megdöbbentő események saját családjával kapcsolatos vonatkozásairól szólt. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a jelenkori politika nem fogadóképes az efféle dolgokra, inkább jobbnak tartja mindezt elhallgatni.

    „Pedig az ördög ma sem alszik. 1989 óta Szlovákiában olyan törvények születtek, mint a nyelv- és állampolgársági törvény, megtörténhetett a Hedvig-ügy, folytatódik az állampolgársági cirkusz, valamint az Európai Unió liberális csúcsvezetése is ilyen tekintetben mossa saját kezét. Ahelyett, hogy például e témával foglalkozna, a migránsok honfoglalásához nyújt hathatós segítséget. Velük teljesen másként bánik, mint velünk. Pedig ha a múlt hibáiból nem tanulunk, a valós problémákról nem beszélünk, akkor azokat csak elmélyítjük, megoldás továbbra sem születik. Vegyük elejét a hazudozásoknak, vegyünk példát meghurcolt elődeinkről, akik egész életük munkájának a gyümölcseiről mondtak le annak érdekében, hogy megmaradhassanak magyaroknak!” – fejtette ki.

    A megemlékezések folytonosságának szükségszerűségét ekképp indokolta: „Legalább két okot tudok mondani. Az egyik az, hogy ha valamiről rendszeresen nem beszélünk, azt az emberek idővel elfelejtik, mintha meg sem történt volna. Múltunk ismerete nélkül pedig nincs jövőnk! A másik pedig a téma időszerűsége. Hiszen a kitelepítések során is arról volt szó, hogy az embereket megfosztották az állampolgárságuktól, és a felvidéki jogfosztottakkal ez idő tájt is ugyanezt teszik. Annyi a különbség, hogy bennünket, a magunkat kettős állampolgároknak tartó felvidéki magyarokat otthonainktól, vagyonunktól még nem fosztottak meg, nem zavartak át a határ túloldalára. Hivatalosan szlovák állampolgárságunk azonban már nekünk sincs – ez jelenti a párhuzamot, és ki tudja, mi vár még ránk, hogyan alakul a sorsunk...“.

    Fehér István továbbgondolásra késztető beszéde után Török Máté, a Selye János Gimnázium (SJG) diákja Wass Albert Hontalanság hitvallása című versét mondta el: „Hontalan vagyok, Mert vallom, hogy a gondolat szabad, Mert hazám ott van a Kárpátok alatt, És népem a magyar...“. Csóka Dávid (SJG) pedig két társa, Nagy Csomor István (SJG) és Biricz Bence (Ipari Középiskola) zenei kíséretével énekelte el a Csík zenekar Én vagyok az, aki nem jó című dalát.

    Az emlékműsor záróakkordjaként a jelenlevő civil szervezetek, mozgalmak és ifjúsági csoportok képviselői koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek el az emlékműnél, ahol magánszemélyek is gyújtottak mécseseket.

    Fehér István portálunknak részletesebben is ecsetelte a családját a beneši dekrétumok következtében érő megaláztatásokat, megpróbáltatásokat.

    „Édesanyám és édesapám családja egyaránt a magyarságát vállaló családok közé tartozott. Apámék szegények voltak, ezért nekik a csehországi deportálás jutott osztályrészül. Mivel az apai nagyapám a II. világháború során a fronton vesztette életét, ezért a beneši törvények alapján nagyanyámat, mint négygyermekes családfenntartót nem is lett volna szabad deportálni. Mégis a nagy téli hidegben fűtetlen marhavagonokban útnak indították őket, a csehországi Szudéta-vidékig meg sem álltak velük. Apám két húgának megfagytak a lábujjai, mert férfi nélküli családként a cseh gazdák nem választották ki őket a kemény munkára. A férfiakat a zimankóban derékig levetkőztették, és az izmosabbak gyorsan gazdára leltek. Nagyanyámék azonban három hétig a vasút mellett fagyoskodtak, senkinek sem kellettek. Szerencséjükre az aránylag emberséges vasutas a gyerekeket időnként beengedte melegedni az állomás épületébe. Amikor apu húgainak megfagytak a lábujjai, ő az öccsével együtt a saját tíz-tíz percnyi melegedéséről lemondott a lánytestvérek javára. Három hét elteltével egy ottani lakos megsajnálta és magával vitte őket. Megalázó módon istállóban kellett lakniuk, nehéz munkáért fizetést nem, csak szerény ellátást kaptak. Közel hat és fél év után térhettek csak haza, addig azonban nagyon embertelen bánásmódban részesültek“ – ecsetelte a történteket.

    Azt is elmondta, hogy édesanyja gazdagabb családja pedig 1947-ben a kitelepítések részesévé vált volna, de végül azt sikerült megúsznia. „Őket egy pénteki napon indították volna útnak, de a nagyméretű nemzetközi tiltakozás hatására két nappal korábban, azaz szerdán leállították a felvidéki magyarok meghurcoltatását. Nekik tehát nem kellett távozniuk a szülőföldjükről a megadott Pécs közeli településre. Anyai nagyanyám testvérét azonban a családjával együtt kitelepítették a Fejér megye Móri járásában található Isztimér községbe, ahol később letettem a magyar állampolgársági eskümet. Gyermekként sok időt töltöttem e faluban, ahol a két bátorkeszi nagymamámon kívül egy szerető harmadikra találtam. Csak kamaszként értettem meg azt, hogy a „3. nagymamám“ hogyan is került oda. Bár a szocializmus éveiben csak nagyon kevés családban mertek nyíltan beszélni a deportálásokról és kitelepítésekről, a mi családunkban ez másként volt: apám és apai nagyanyám jóvoltából nálunk a konyhaasztal mellett is gyakran került terítékre ez a téma“ – mesélte el.

    A Hírek.sk kérdésére, hogy a felvidéki magyarok meghurcoltatása kapcsán kiktől várna jogorvoslatot, elmondta, hogy elsősorban a szlovák kormánytól, de az új kormány összetétele láttán ebben nem reménykedik. „Kérdezem én: hogyan lehetséges az, hogy Szlovákiát a Beneš-dekrétumokkal és a kassai kormányprogrammal együtt felvették az Európai Unióba? Továbbá azt: miként lehetséges az, hogy egy uniós állampolgárt a saját szülőföldjén akarata ellenére megfosszanak a saját állampolgárságától? Attól a jogi doktor Robert Ficótól várom-várjuk a jogorvoslatot, aki embereivel együtt az alkotmánnyal szembe menő állampolgársági törvényét megalkotta. Ez siralmas és szánalmas. Vajon mi vár még ránk...?!“ -- tette fel a kérdést Fehér István.

  • A kitelepített polgárokat ért meghurcoltatásra emlékeznek

    április 12.,18:00 - 20:00

     

    Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és az ENDRESZ CSOPORT Polgári Társulás 2016. április 12-én 18.00 órától megemlékezést tart.

    A felvidéki és Komárom városából kitelepített polgárokat ért meghurcoltatásra emlékeznek Komárom városában, a Megye utcában a Meghurcoltak emlékműve előtt.

    Mély tisztelettel várnak minden komáromi polgárt és a civil szervezetek tagjait.

Oldalak